A nagyböjti üzenetek a honlapon is megtalálhatóak lesznek, a bevezető szöveget Gyulay Endre, nyugalmazott Szeged-csanádi megyéspüspök írta, valamint a többi rövidebb szövegeket a szegedi papok és fiatalok szerkesztik!
Üdv.
Hédi
A Szent negyvennap elé
Az Egyház újabb és újabb időket állít elénk, hogy segítsen a mind teljesebb megtérésre, az igazi keresztény életre. Karácsonykor kér, hogy fogadjuk be az értünk, hozzánk jövő betlehemi Gyermeket. Most a kezdődő "nagyböjtben" az értünk szenvedő és életét értünk adó Megváltót helyezi elébünk és ezúton akarja résztvevő szívünket iránta való szeretetre gyújtani. Én is Őt szeretném most magunk elé állítani, elmélkedő, életünket átformáló imádságra.
Először nézzük az olajfák hegyi éjszakát. Tanítómunkáján túl, csodáin túl, lábmosáson túl, utolsó vacsorán túl feltör benne az ember. Szörnyű, ami rá vár. Milyen kevesen értették meg, milyen nagyon kevesen követték. Hányan lesznek a következő évezredekben, akik semmibe veszik tanítását, saját üdvösségüket. Érdemes? Olyan egyedül van. Apostolai alszanak. "Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem..." De a csak embert legyőzi az Atya iránti szeretete: "De azért nem az én akaratom legyen, hanem a Tied, Atyám!"
Bennünk is hányszor feltör a csak evilági ember. "Minek ez, nincs értelme, ennyi áldozatot, nekem is alig jut valamire, úgy sem használok vele, nem is érdemlik meg."... Ó, milyen jó lenne megtanulni Tőle: "ne az én akaratom, hanem a Tied, Atyám!"
Másodszor találkozzunk a harmadszor is a keresztjével földre zuhant Mesterrel. Már alig van csipetnyi ereje. Megszégyenítés, apostola árulása, a másiknak tagadás, ostorozás, eddigi kereszthordozásán túl van. De belül azt érzi, hogy nincs tovább. A menet vezetői hajtani akarják, nehogy itt haljon meg és ne tudják keresztre feszíteni. És Ő utolsó erejét összeszedve feltápászkodik és indul, hogy bebizonyítsa Atyja iránti mindent odaadó szeretetét és irántunk való megváltó szeretetét. Még három óra és csak akkor jöhet a "Beteljesedett".
Mi milyen sokszor abbahagyjuk a bűn elleni küzdésünket, önmegtagadásainkat, szeretet tetteinket, pláne apostoli tevékenységünket. Talán még a kereszt alatti első elesésünkig sem vállaljuk a munkát, küzdelmet önmagunkkal, látszólagos sikertelenségeinkkel. Ne engedjük, hogy kifogyjon bennünk az Atya és az embertestvéreink iránti szeretet, az áldozatos szeretet.
A keresztet végig kell vinni. A halálig.
És volt értelme Jézus áldozatának? Mennyi pogány, ateista, maffiózó, terrorista él e világban! De mennyi üdvözült, megtért, imádkozó, áldozatos, Jézust követő jár nyomában!
A Föltámadott támaszt fel bennünket is. De tudnunk kell: "aki mindvégig állhatatos, az nyeri el az élet koronáját!"
Növekedjék hát áldozatos Isten iránti szeretetünk!
Gyulay Endre
_______________________________________________
*-*-*-*-*-*-* február 17. szerda: Hamvazószerda
A szervita rend hét szent alapítója
Szíveteket szaggassátok meg, úgy térjetek meg!
Hasonlatosnak lenni Jézushoz. Ez az, amit mindnyájan szeretnénk, különösen a nagyböjti időszakban. De hogyan is böjtöljünk? Mit teszünk, mit tehetünk ezért a hasonlatosságért? Nem tudunk elvonulni a világtól, hogy csak az imára figyeljünk, így meg kell találnunk a hétköznapjainkban azt, ami minket imára ösztönöz, ami segíti a nagyböjti elmélyülésünket. Elvonulni nem tudunk, de meg kell próbálnunk elcsendesedni, befelé figyelni a hétköznapok eseményeiben is.
Szaggassátok meg szíveteket! Mit jelenthet ez? Nekem azt, hogy a vágyaimat háttérbe helyezve előtérbe kerül az, ami tényleg fontos. Saját magam helyett a másokra való odafigyelés, pletyka helyett némaság, beszéd helyett a csönd és a meghallgatás, a győzni akarás helyett a győzni engedés, az igazam akarása helyett a belátás.
Elfeledkezni önmagunkról, embertársainkra figyelni, az Atyához fordulni imában és cselekedeteinkben.
*-*-*-*-*-*-* február 18. csütörtök
Boldog Fra Angelico
Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást
és az átkot
Adtunk-e már valaha hálát a kihívásainkért, nehézségeinkért? Megköszöntük-e már valaha, hogy akadályokat sodort elénk az élet? Talán furcsa a kérdés, és talán ritkán gondolkodunk el rajta. Pedig az élet periodikája olykor megköveteli az "egyszer lent" állapotát is. Csak nehezen fogadjuk el. Miért? Talán, mert a jót mindig könnyebb megszokni.
Nemrég óriási kihívásokkal kellett szembenéznem. Az élet szinte összes területén kudarcot, kudarcra halmoztam. Kerestem valami kapaszkodót, de olyan hiábavalónak tűnt minden. Elvittek a hétköznapok, a fájdalmam, a tehetetlenség. Ilyenkor mindig Istent kérdezem: miért?
Ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna, biztosan sokkal hamarabb meghallom a választ. Azért, mert SZERET! Akkor is, amikor épp fáj, amikor épp küszködök, amikor minden olyan kilátástalan.
Persze ezt addig nem hiszem el, amíg át nem élem újra a hétköznapi csodát, a gyógyulást. Mert amikor rájövök arra, hogy minden aggodalmam, félelmem, nyomorúságom csak azért van, hogy valami sokkal jobb következzen, akkor hálát tudok adni azokért a kihívásokért, amik miatt néha nehezen látom a kiutat.
Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?"
Vajon az ÉN böjtöm tetszik-e Istennek?
Úgy böjtölök-e, hogy az saját lelkem és mások javára legyen?
Mert mi értelme az önsanyargatásnak, ha semmit nem eredményez?
És mi értelme a zsoltár szavaival kérnünk: "és készséges lélekkel erősíts meg engem!", ha a lélek készségét eltékozoljuk ahelyett, hogy embertársaink javára fordítanánk.
Éppen ezért tegyük böjtünket az Úrnak, a Szeretet Istenének tetszővé azáltal, hogy figyelmünket ebben a szent időben ne a testi, hnem a lelki élet javára fordítjuk. A magunk és mások üdvösségére összpontosítva cselekedjünk, és együtt kérjük: "Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem"
Iz 58,1-9a; Zs 50; Mt 9,14-15
_______________________________________________
*-*-*-*-*-*-* február 20. szombat
Boldog Marto Ferenc és Jácinta
Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog világosságod
Az Istennel járni naponként, az Ő útján, az egy teljesen más állapot. Az ilyen ember megtisztul, átalakul, mert az Úr vele van. Isten mindannyiunkat óvja és védi, de aki tudatosan keresi a Vele való életet, annak az embernek az életét még inkább az Úr kegyelmei gazdagítják. Ha minden napunkat oda tesszük az Úr elé, akkor az Ő áldása fog munkánkon, életünkön, emberi kapcsolatainkon nyugodni. Remény, béke és hit járja át az ilyen ember lelkét. Az útján mellette haladó emberek megérzik rajta, hogy Krisztus-hordozó, és kapnak ebből a fényből. Életünk pillanatai, a kihívások, reményvesztett állapotok más megvilágításban tűnnek fel, ha Isten szemével nézzük őket. Ma talán erre van a legnagyobb szükségünk: az Isten szemével meglátni a jót egymásban és mindenben, ami körülvesz bennünket. Merjünk hát hinni a Jóságos Istenben, merjünk Mellette dönteni, merjünk Vele együtt élni, hogy "világossága beragyogja a sötétséget".
Iz 58,9b-14; Zs 85; Lk 5,27-32
_______________________________________________
*-*-*-*-*-*-* február 21. Nagyböjt 1. vasárnapja
Damiáni Szent Péter
Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat
Találkoztam egy asszonnyal, aki elmondta, hogy egy ismerőse 40 napig nem eszik semmit. Csak vizet iszik. Böjtöl. A társaságban elismerően bólogattunk. Nagy dolog!
Jézus is 40 napig böjtöl a pusztában és megkísérti a sátán. Ő azonban legyőzi a kísértéseket, és ami a legfontosabb példát mutat azzal, hogy legyőzi: a birtoklás, a hatalom és a hiúság roppant erejét.
A böjt, az önmegtagadás nem mazochista önsanyargatás kell hogy legyen, nem holmi önbüntetés, hanem tudatos feladat. Azért böjtöl a keresztény ember, hogy leküzdje kísértéseit Isten segítségével, lelkileg megerősödjön és elmondhassa Szent Pállal: "Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem!"
*-*-*-*-*-*-* február 22. hétfő
Szent Péter Apostol székfoglalása
Péter, az előljárótárs,
Krisztus szenvedésének tanúja
Krisztus Pétert azzal bízta meg, hogy elöl járjon. Példának kellett lennie, mint ahogy kell mindannyiunknak; mert nemcsak Péterre, ránk is vonatkozik az elöl járás és Úrban való bizalom. Mi mást is tehetnénk, mint hogy Reábízzuk magunkat? Mindünknek megvan a maga feladata az életben, s nem véletlenül az, ami; de mindenekelőtt a szolgálat, az Úrnak, a szeretetnek a szolgálata a mindennapi életben. Nem könnyű, de mérhetetlenül sokat ad nap mint nap rendszeresen odafordulni Istenhez: Uram, légy velem, hadd végezzem a reám bízott feladatot a Te erőddel, s az én karommal, a Te Lelkeddel, s az én szívemmel!
Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,
mielőtt még kérnétek őt
Ahogy olvassuk a mai olvasmányokat, álljunk meg picit és gondolkozzunk el azon, hogy az Isten mennyire hatalmas. Azon hogy képes sántákat, betegeket, süketeket, vakokat meggyógyítani, hogy képes népeket és minket vezetni.
Üljünk le a szobánk sarkába és valóban gondoljunk bele, hogy Isten mi mindent tud véghezvinni. Ne menjünk messzire, maradjunk csak a saját életünknél. Gondoljunk arra, hogy mennyi mindent kaptunk Tőle, legelőször is az életünket. Gondoljunk bele, hogy sok nehézség, bánat, megpróbáltatás ellenére van mit ennünk, van mibe öltöznünk, vannak körülöttünk emberek. Mindenki maga folytathatja ezt a felsorolást. Hadd hozzak egy személyes pici példát.
A munkahelyemen szerettem volna, hogy legyen saját helyem, asztalom. Fél év után átköltöztünk egy nagyobb irodába, ahol lett asztalom, polcom és jó társaságom. Először nem is gondoltam, hogy Isten bármit is tett volna, hiszen a főnököm intézte ezeket, de egy este hazafelé menet bevillant, hogy Isten csöndben a háttérbe húzódva vezeti az életünket. Elkezdem azon gondolkodni, hogy mennyi mindenben vezetett már, és hinni abban, hogy valóban törődik velem és gondja van az életemre. Nem kell nagy csodákban gondolkodnunk, a pici dolgokban lessük ki az Istent. Higgyünk abban, hogy nagyon szeret minket, engedjük hogy szeressen, és hogy véghez vigyen mindent az életünkben, amit akar.
*-*-*-*-*-*-* február 24. szerda
Szent Mátyás apostol
A sors Mátyásra esett, mire a többi apostol közé sorolták
Boldog vagyok? Sokszor nem. Élem hogy Isten kiválasztott? Nem szoktam. Átérzem, hogy ennyi ember közül a világon azok közé tartozom, akiknek megadatott a kegyelem hallani Isten országáról, Jézusról, Istenről, aki maga a szeretet? Én sokszor nem. Máskor ez eltölt boldogsággal, tudni hogy Isten szeret. Csak a létemért szeret. Nem azért, mert jó, szép, okos, ügyes, kedves vagyok. Azért nem múlik el az ő szeretete irántam, mert Ő maga a szeretet, nem egy érzelem, múló állapot, hanem egy valóság, egy "Van". Az egyedüli kézzelfogható földi dolog. Ő választ ki arra, hogy szerethessek, úgy, ahogy ő szeret minket. Nem én választom Őt, Ő választ engem ma is.
Ha ma fiatalokat a jövőről kérdeznénk, azt hiszem, sok arc válna hirtelen komorrá. Reménytelen. Félelmetes. Ijesztő. Talán épp ezeket a szavakat mondanák. Eszter számára sem sokkal biztatóbb a helyzet, főleg, ha belép abba a belső udvarba. Ő mégis nyugodt maradt. Megtalálta azt, aki a legreménytelenebb, legsötétebb pillanatban is segíteni tud. Merte megszólítani az ő Istenét! Sőt, tett még valami nagyon nagyot: közös imára hívta egész népét!
Eszternek hinnie, bíznia kellett az együtt elmondott szó, az együtt vállalt küzdés erejében. Hogy az Úr elé terjesztett kérés nem semmibe vesző lufi, nem céltalanul keringő porszem, hanem értő fülekre találó, a címzetthez biztosan eljutó üzenet!
Eszter példája arra tanít, hogy legyen bármilyen kilátástalan, reménytelen, sötét a helyzetem, soha-soha nem szabad félni megosztani az Atyával kérdéseimet, kétségeimet. Azt is üzeni, hogy az összefogásnak, a közösen elmondott imának hatalmas, akár egész nemzetet megmentő ereje lehet! Még az utolsó utáni pillanatban sem késő Hozzá fordulni, s talán újra hazatalálni...
"Az Isten szeretet... A szeretetben nincs félelem.", mondja az evangélista. Eszter már értette ezt. Föl merem-e fogni én is? Át tudom-e élni azt a hatalmas szabadságot, amit az Ő szeretetének tudata ad? Tudok-e tovább adni társaimnak ebből az ajándékból?
Először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat.
"A hozzá [Istenhez] vezető út ugyanaz, mint amelyik embertársainkhoz vezet. Ezt a szolidaritást az evangélium azzal magyarázza, hogy azonosítja az Istenhez és a felebarátunkhoz való viszonyunkat. ... Ez azt jelenti, hogy ha gyűlölöm a felebarátomat, gyűlölöm az Istent is, ha félek az emberektől, félek az Istentől is. ... Ha sértegetem az embereket, ugyanakkor az Istent is megsértem, ha fölényesen semmibe sem veszem őket, valamiképp az Istenről sem veszek tudomást." (Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni! című művéből)
Jó próba lehet számunkra a nagyböjtben sorra venni emberi kapcsolatainkat. Ezen belül is azokat a kapcsolatokat, amelyekben problémáink adódnak. Kivel vesztem össze? Kit fúrkálok a háta mögött? Kit kerülök? Kivel nem vagyok képes szót váltani? Kitől viszolygok? Kitől félek?
Nézzük végig egyesével, a szüleinktől és barátainktól kezdve egészen azokig, akiket csak ismerősnek tartunk. Hirtelen találunk majd annyi rendezendő kacsolatot, amiknek a rendbehozására talán a a nagyböjti idő kevés is lesz. Kezdjük eggyel! És folytassuk a következővel. Isten adjon erőt, bátorságot és akaratot hozzá.
Az Isten egészen akar. Teljes lényünket szeretné megkapni, hogy megszentelhesse: termékennyé tehesse. Hivatásunk az életszentségre, a tökéletességre ebben áll: az ő rendeléseit megtartva egészen odaadni magunkat neki.
Aki az Istennek csak részben szánja oda magát, nem járhat az ő útján. Nevetséges, aki a tíz parancsból csak kilencet akar megtartani.
Bár csak kevés dolog sarkall erre, te azért mégis szegülj szembe a többséggel, ne a világ tanácsait követve keresd a célt, hanem Isten törvényében elmélyülve kutasd szüntelenül az ő akaratát, hogy hathatósan át tudd magad neki adni, és hogy így megszentelődve újult erővel tehess tanúságot az önátadás boldogságáról!
Íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.
Az Úr Jézus fejét nem díszítette dicsfény, külsőleg semmiben sem különbözött a többi embertől. Ám a mai evangéliumban megmutatta rejtőző Istenségének nagyságát, hogy lássuk a keresztény élet végső kiteljesedésének ragyogását. Jézus konszekrálni akarja az egész világot, át akarja változtatni az egész emberiséget, mert olyan a keresztény élet, mint egy tábor-hegyi szentmise, ahol a Főpapunk Jézus Krisztus átváltoztatja, megdicsőíti életünket sokszor küzdelmek és magányosság által.
Hogyan van jelen életemben a táborhegyi esemény? Vannak-e mellettem, vagy mindenkit eltávolítottam már? Miért? Jézus vár! Ne tétovázz!
"Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat"
Wass Albert: Magányosság erdejében részlet
Ter 15,5-12.17-18; Zs 26; Fil 3,17 - 4,1; Lk 9,28b-36
Mindig nehezemre esett beismerni hibáimat, bűneimet. Pedig tudom, hogy megtépázott emberi kapcsolataimat és Istennel való kapcsolatomat is csak akkor tudom helyreállítani, ha belátom, hol rontottam el. Én nem akarok önmagát bűntelennek gondoló ember lenni. Krisztusom, segíts, hogy bűneimet mindig felismerjem, bevalljam és megbánjam! Adj erőt az újrakezdéshez.
Ha készségesen hallgatunk az Úrra,
élhetünk javaival
Gépesített/gépiesedett világunkban megszoktuk, hogy szinte minden gombnyomásra működik. Egy egyszerű művelet, és máris pörög az élet. Ha egy kis időre ki akarunk szállni, készenléti állapotba, stand-by módba állíthatjuk tévé-készülékünket, lap topunkat, fényképezőgépünket, s ha vissza akarunk térni, elég egy gombnyomás... s ha mégsem, akkor bosszankodunk, csapkodunk, vagy hívjuk a rendszergazdát. Mi ugyan nem gépei, és nem marionett figurái vagyunk az Úrnak, de mégis könnyebb dolga lenne velünk, ha készségesen állnánk rendelkezésére, és legalábbis stand-by, nem pedig kikapcsolt üzemmódban várnánk (vissza)érkezését.
Irgalom, latinul misericordia, azt jelenti jó szívvel lenni a szegények, kifosztottak, nyomorultak felé. De mielőtt erre képes lehetnék, önmagammal kell megtanulnom irgalmasnak lenni. A Mennyei Atya várja, hogy mindinkább felnőjünk az irgalomban is ahhoz a képhez amilyennek ő alkotott minket. Önmagunkhoz irgalmasnak lenni azt jelenti, jó szívvel vagyunk magunk iránt a bennünk lévő gyengeségekkel, nyomorúságokkal együtt. Túl gyakran elítéljük önmagunkat, mert nem tudunk megfelelni saját elvárásainknak. Ezzel a szigorú énnel csak Krisztus igéjével tudunk szembe szállni, aki megmutatta nekünk a Mennyei Atya irgalmát a tékozló fiú történetén keresztül. Így kell önnön magammal szemben irgalmasnak lenni. Az irgalmasság eléréséhez magunkon keresztül visz az út. Mert az önmagunk elleni kíméletlenség meghamisítja a mások iránti segítőkészséget. Törekedjünk ma arra, hogy ne követeljünk tudatosan túl sokat magunktól, forduljunk jó szívvel magunk iránt. Így mások felé is sikerül majd. A Mennyei Atya ebben segít, csak kérd, hiszen megígérte! :-) Hidd, hogy örömhír Örömhír, és az életről szól.
A példabeszédet elolvasva az jutott eszembe, hogy kisiskolás koromban azt hittem, a gazdag ember eleve nem üdvözülhet. Később rájöttem, hogy Jézus nem a gazdagságot ítéli el, hanem azt a módot, ahogyan ez az ember élt vele. Természetes volt számára, megszokta, bezárkózott a maga kényelmes világába, s nem törődött senki mással, még a felesleget is sajnálta a szegénytől. Jézus ettől a halált okozó életstílustól, az anyagi javak féktelen, embertelen élvezetétől óv.
Keresztény emberként Krisztushoz akarok hasonlítani, Őt akarom követni az élet minden területén. Ő azt mondja nekem, hogy nemcsak anyagi javakat adhatok a rászorulóknak; s kéri, hogy mindig Őt ismerjem fel és segítsem a szívem ajtaja előtt várakozókban amikor az én törődésemre, figyelmemre, időmre van szükségük.
Lázár istenkapcsolatát szemlélve követendő példát látok magam előtt. Ő maximálisan Istenbe veti bizalmát kilátástalan helyzetében. Ez arra tanít engem, hogy a legjobb amit tehetek, ha életemet annak a kezébe teszem, akitől ajándékba kaptam. Történhet bármi, Benne megbízhatok, Ő a javamat akarja, mindig velem van, szívem minden dobbanását ismeri. Megoszthatok vele minden érzést, problémát, terhet. Ezért nem vagyok egyedül még az élet legsötétebb, legnehezebb pillanataiban sem. De nem csak akkor jut eszembe, amikor bajban vagyok. Állandó közösségre vágyom Vele, nélküle nincs értelme az életemnek, örök boldogságra hív.
Meghatódom a szeretetétől, hogy értem emberré lett, rám bízza önmagát, amikor azt kéri tőlem, hogy mutassam meg és adjam Őt tovább másoknak azáltal is, hogy nehézségeim, gondjaim, fájdalmaim idején sem esem kétségbe, hanem Őrá támaszkodom és Őbenne bízom; és hálás vagyok Neki, amiért életem ezen pillanatainak, eseményeinek is részese akar lenni.
A kö, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;
Mindannyian lehetünk építői és rombolói a környezetünknek. Mivel szabad akarattal rendelkezel, dönthetsz úgy, hogy segítőkész és figyelmes leszel. Olyan, aki meghallgat másokat, aki befogad, akinek lehet építeni szavára és tetteire, aki bizalmat ad. De dönhetsz úgy is, hogy önző módon más kárán keresztül érvényesülsz, lekezelően válaszolsz, kioktatsz, hidegen hagy mások baja.
Mit építesz magadban?
Mit építesz környezetedben?
Ha boldogan akarsz élni, ne légy olyan építő, aki a Szegletkövet elveti.
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28; Zs 104,16-21; Mt 21,33-43.45-46
Ezer manó kalapál a fejemben. Kábult vagyok. Ruháimból kocsmaszag árad. Barátnőm gyűrött arccal még szundikál.
Tükörbe nézek! Torz arcom mögött látom, hogy szelíd kitartással vársz tékozló fiadra, hogy a párolgó moslék szagától megundorodva, vágyakozzék a TE hajlékodba, megbocsátó ölelésedben megfürödve.
Köszönöm Uram irgalmas szereteted, hazaváró türelmes Atyai jóságod!
Ajándékozz meg ebben a nagyböjtben a hazatalálás örömével!
*-*-*-*-*-*-* március 7. Nagyböjt 3. vasárnapja
Szent Perpétua és Felicitász
Isten ezt mondta Mózesnek: Vagyok, aki vagyok
"Én vagyok, aki vagyok" - válaszolta az Isten a csipkebokorból Mózesnek az Isten nevét firtató kérdésére. Sok prédikációt hallottam már ennek a névnek a magyarázatáról, értelmezéséről, mert az emberi szó csak dadogva tud valamit is mondani Istenről.
Kispap koromban a kápolna tabernákulumán a következő felirat volt: ADSUM ESSE. Ebből kezdtem megérteni - már amennyire megértheti az ember - az Isten nevét és lényegét.
ESSE - azaz létező. Az egyetlen, ami önmagától létezik.
SUM - vagyok. A létező, aki kinyilatkoztatja magát nekünk.
ADSUM - érted, értetek vagyok. A létező, aki nem elsősorban önmgáért létezik, hanem azért teremtett minket, hogy értünk létezhessen.
És ez a magyarázat is csak dadogás.
Bárhányszor is elolvastam a feliratot, nem lettem okosabb tőle.
De bárhányszor letérdeltem eléje, e szavak jelentése gazdagabb lett: ADSUM ESSE.
*-*-*-*-*-*-* március 8. hétfő
Istenes Szent János
Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok
Amikor már nincs kihez...
Amikor már nincs miről...
Amikor már nincs miért...
...akkor még mindig van valaki, aki meghallgat,
akire számíthatsz, aki képes megmenteni.
Aki akkor is segít, ha idegennek érzed.
Akkor is, ha távol érzed őt magadtól.
Cserébe pedig nem kér sokat.
Lehet, hogy amit kér, elsőre értelmetlennek tűnik.
Ne is akard megérteni.
*-*-*-*-*-*-* március 9. kedd
Római Szent Franciska, Savio Szent Domonkos
Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?
Megbocsátani talán az egyik legnehezebb feladatunk. Mindaddig, amíg személyesen, a magunk bőrén nem érezzük, nem tapasztaljuk Isten könyörületét, nehéz a megbocsátás. Az a lélek, aki ismeri az irgalmat, az tud is megbocsátani. Ha lelkünk, testünk összefüggéseit nézzük is, tudjuk, hogy sokszor testileg, érzelmileg nekünk is mennyire ártalmas a neheztelés. A megbocsátáskor gondoljunk arra, milyen könnyebbség az, amikor kijövünk a gyóntató székből, milyen megkönnyebbülés az, amikor egy neheztelést már nem cipelünk magunkkal.
A megbocsátás feloldja azt a köteléket, ami megközözve tartotta életünket.
A törvény. A Tízparancsolat. Az ókori zsidóság gondolkodásának a legfontosabb, megkerülhetetlen alapköve. A törvény, majd később annak kiegészítései, magyarázatai is rendkívüli tiszteletet ébresztettek a hithű zsidókban. A törvény végletekig, az utolsó szóig történő megtartása az első feladat volt. Csak sajnos egy idő után a törvény szellemisége helyett fontosabbá váltak a törvény szavai, tartalma helyett az életidegen, az embertől elrugaszkodott értelmezések, a valódi értékek helyett a puszta formaságok.
Jézus Krisztus egyértelműen rámutat a törvény betöltésének egyetlen, igazi útjára. A törvény betöltése a szeretet. Más megoldás nincs. Csakis őszinte szeretettel lehetséges a törvény szavainak beteljesítése. A szeretet teszi tartalmassá a szavakat, megvalósíthatóvá az értékeket, és vezet vissza a valóságos Isten- és emberkapcsolathoz.
A mi életünkben is milyen gyakran billen a mérleg nyelve inkább a formaságok, mint a szeretet felé, a magyarázkodás irányába ahelyett, hogy a szeretet tükrében vizsgálnánk meg gyarlóságainkat.
A böjti időszak legyen a valódi önvizsgálat, a szeretet általi önszemlélet ideje.
Már Jeremiásnak is azt mondta az Úr: "nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik". S ez a helyzet azóta sem javult semmit - ezt már nemcsak a pesszimista emberek vélhetik így, hanem bárki, aki józanul körülnéz a világban. Romlás, pusztulás, széthúzás, gyűlölködés.
"Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik" - Jézus intelmei ellenére folyton egymás ellen fordulnak az emberek. Politikai, világnézeti ellentétek, hirtelen feltámadó harag, régi sérelmek felhánytorgatása... És csak tombol a gonosz, örül a Sátán.
Miért hagyjuk, hogy a másik ember ellen fordítsanak?
"Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk." - írja a Zsoltáros.
Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! ... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
A főparancsolat mindent átfogó, nagyon erőteljes odafordulást kér, átfogja az egész testünket, lelkünket, szellemünket, mindent, egész lényünket. Ez az alap. Ha ez a helyén van, önmagunk is a helyünkön vagyunk, mert teljesen betölt minket Isten szeretete, így az emberekhez való odafordulásainkban, viszonyainkban is a bennünk fakadó Istenszeretetet tudjuk továbbadni. Ez a sorrend nagyon fontos: Isten által tudjuk a körülöttünk levőket is elfogadni, szeretni. Ha ez a mindenünket átjáró szeretet bennünk van, az életünk, cselekedeteink is mind ebből fakadnak. Ez teszi élővé életünket. Ma nézzem meg a különféle kapcsolataimban, milyen sorrendet követek!
"A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: Istenem! Légy irgalmas, nekem, bűnösnek! Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják."
Istenhez való teljes odafordulásunkból fakad, hogy tudjuk a helyünket, nem tartjuk többre magunkat, mint akik vagyunk, s ez pedig már önmagában elég nagy: Isten gyermekei vagyunk! Viszont vigyázat! Kevesebbre se tartsuk magunkat! A hamis alázat éppoly káros, mint az önmagasztalás.
Az, hogy önmagam megalázom, azt jelenti, hogy azt a helyem töltöm be, amit a Teremtő nekem szánt, és Ő az életem középpontja. Aki hamis alázatban él, annak inkább önmaga a középpontja. Ha kevesebbre tartjuk magunkat, mint amennyit valóban érünk, azt mondjuk, értéktelenek vagyunk, azzal szinte Istent káromoljuk, mert nem teljesítjük be küldetésünket, nem élünk talentumainkkal. Pedig mindannyiunknak megadta a feladatát, amit ki kell bontanunk életünk során.
Zsuzsi 02/08/2010 13:18 Nagyon szuper volt a tábor!
Emese 02/08/2010 12:40 Igyekszünk minél előbb feltenni a képeket... mivel kb. 2 hétig nem valószínű hogy fel tudjuk tenni, ezért előre is Elnézéseteket kérjük!!!!...
Emese 02/08/2010 12:38 Sziasztok!!!!!! Aki nem volt Gitár Táborba, az ... nem tudja mit hagyott ki!
Emese 24/07/2010 11:21 MINDENKINEK NAGYON SZÉP NYARAT!!!
Emese 24/07/2010 11:20 A kérdéses szövegrész szerintem azt foglalja magába, hogy keresztény értékrend szerint élő vajdasági fiatalokat próbáljuk összegyüjteni.
SzSzilvi 20/07/2010 22:03 Mit jelent az üdvözlő szövegben az, hogy: ".....Célunk összegyűjteni az értelmes vajdasági fiatalokat..."
Zsuzsi 21/06/2010 16:33 Egy video ami a napon készült! Ilyen volt:
http://www.youtube.com/wa tch?v=sXfdRhNq48o&feature =player_embedded
Noemi 21/06/2010 14:57 http://www.youtube.com/wa tch?v=V_tp9YU_uzM&feature =related
ez a másik
Zsuzsi 21/06/2010 12:06 Egyik legszebb dal...a Planetshakerstől
